A demonstráció láttán Magyar Péter se bírta ki, hogy ne álljon a Pride mellé, ahogy Karácsony Gergely is finoman szólva aktív volt. Viszont így az ellenzék saját magát terelte sarokba – szivárványos zászlóval a kezében. Nekik ez valójában egy öngól, látványos és zajos bukás egy olyan fronton, ahol a magyar többség véleménye régóta világos: nem kér a gender-propagandából, nem kér a politikai provokációból, és főként nem kér Brüsszel parancsából.
Merthogy a Pride mellé maga a bizottsági elnök állt oda, küldött delegációt is!
Legyen egyértelmű: a Pride ma már nem a jogegyenlőségről szól – már ha valaha is arról szólt volna. Ma a Pride a baloldali, globalista elit zászlóshajója, egy politikai termék, külföldről importált brand. És most az új és a régi ellenzék egy az egyben azonosította magát vele!
Orbán ezzel szemben tudja, mi kell a többségnek. Nem cirkusz, hanem biztonság.
Nem genderelmélet, hanem családtámogatás. Nem óvodások érzékenyítése, hanem világos értékek.
Márpedig ha mindezt egybevetjük, kijön a képlet:
a miniszterelnök már megint egy lépéssel politikai ellenfelei előtt jár,
s míg az ellenzék hangosan ünnepli saját, belterjes (fotókon egészen jól mutató) buborékját, Orbán a csendes többség nyelvén szól.
A győzelemhez pedig ez kell.
Sokan vonultak, a voksolást azonban a csendes többség dönti el majd, az ellenzék pedig tett egy szívességet a Fidesznek: azonosította magát a Pride-dal, amit a többség durván elutasít.
Orbán Viktor (el nem ítélhető módon) választást akar nyerni, nem a pesti utcákat megtölteni; tudja jól, milyen az, ha az utóbbi megy, az előbbi mégsem. A voksolás nyilván nem csak erről szól majd, de a kormányfő most újabb lépést tett a 2026-os fideszes győzelem felé.
***